Petőfi és Szendrey Júlia megismerkedésének, házasságának könyvtárnyi irodalma van. Most a szemtanúk, barátok visszaemlékezésein keresztül idézzük fel történetüket.

Petőfi 1846 szeptember 6-án érkezett meg Nagykárolyba, ahol főispánválasztásra készülődtek. A Szarvas fogadó emeleti szobájában kapott szállást. Ablakából rálátott a szemben lévő ház ablakára, ahol két leányzót pillantott meg: Szendrey Júliát és Térey Marit. Miután az ablakból már szemügyre vették egymást a következő napon a vendéglőben személyesen is találkoztak. A néhány perces beszélgetés elég volt ahhoz, hogy a két szív egymásba szeressen.

Hogy milyen volt a 18 éves Júlia: Petőfi szerint formás, karcsú nő, simára fésült hajjal, kislányos, hamvas arccal, filigránabb a kolibri tojásnál.

Jókai viszont nem találta olyan szépnek, mint ahogy Petőfi leírta: „alacsony termete, egészséges arcszíne, de férfias metszésű szája, mindegyik szeme szép volt külön, de a kettő között nem volt összhangzás: amellett rövid hajat viselt, és éppen úgy tudott ember nem viselte divatokat kitalálni, mint Sándor.”

Törökfalvi Pap Zsigmond a Vasárnapi Újság 1897. évi 44. számában így emlékezik vissza a bálra.

Szeptember 19-én Erdődre látogat a költő, ahol szívélyesen fogadták, nem úgy tekintettek rá, mint Júlia kérőjére. Másként gondolta ezt Sándor: megmutatom, hogy Júlia lesz a feleségem.

Még ebben a hónapban levélben kéri meg a lány kezét, mire Szendrey Ignác válaszában azt tanácsolja, hogy várjanak egy évig. Október 10-én ismét Erdődön találjuk, meglehetősen feldúlva a szerelmes ifjút, össze is szólalkozik a szülőkkel és Júliával is. A szakítás mellett döntenek. Néhány nap múlva Nagykárolyban – Júlia ügyeskedésének köszönhetően – ismét találkoznak. Megbeszélik, hohgy tavaszig várnak. A költő Koltóra utazik Telekihez (talán ekkor volt a Pila Anikó- affér), majd visszatér Pestre, debreceni pihenővel. Itt kapja a hírt, hogy Júlia férjhez menni készül. Ekkor kéri meg hirtelen felindulásból Prielle Kornélia kezét. (Májusban írtunk róla)

Pestre érkezett, megírta a Reszket a bokor, mert... című költeményét, melyre 1847 tavaszán jött is a válasz Sass Károly uradalmi írnok közvetítésével: „1000-szer – Júlia”

Ezen felbuzdulva ismét Erdődre utazik, ahol már nem kéri, hanem követeli a leány kezét. Júlia – dacolva szüleivel – őt választja. Kazinczy Gábornak újságolja el az eseményt:
Imádott Gabim! B...m a szentháromságomat, ha kimondhatatlanul nem sajnálom, hogy meg nem látogattalak, de teljes lehetetlen. Szerelem hozott le Szatmárba s az tartott itt, márpedig ez, tudod, hogy azt mondja: én vagyok a te urad istened, ne legyenek kivülem idegen isteneid. Viharos napokat éltem át, de az eredmény, az, hogy megjőve Párizsból, rögtön megházasodom, mi még szeptemberben megtörténik. Menyasszonyomról csak annyit mondok, hogy ő lesz az összes magyar irók feleségeinek koronája. George Sand esze s Shakspeare Júliájának szive egyesűlt az én Juliskámban, ugy biz, ecsém. Engem már megáldott az isten, azt kivánom, hogy tégedet is áldjon meg. Isten veled! ölel, csókol igaz barátod Petőfi Sándor

Az esküvő napját megismerkedésük évfordulójára, szeptember 8-ára tűzték ki. Augusztus 5-én megtörténik az eljegyzés. Szendrey Ignác még bízik abban hogy az esküvőig történik valami.

Szép lassan elérkezett az esküvő napja. Petőfi tanúja Sass Károly és Lauka József volt, Júlia apja nem vett részt a szertartáson. Kora reggel tartották a koltói kastély kápolnájában az esküvőt, majd reggeli után az ifjú pár elindult Koltóra, ahol a mézesheteiket töltötték. Útközben a kocsijuk kereke eltörött, ezért Nagybányán, az Aranyszarvas vendéglőben töltötték nászéjszakájukat. „Az éjet Nagy-Bányán töltöttük a fogadóban... házasságom első éjét a fogadóban! nemhiába vagyok a csárdák költője.” – írja levelében Kerényi Frigyesnek.

Csodálatos hat hetet töltöttek a Teleki kastélyba, ahol a házigazda – Petőfi kérésére - gondoskodott arról, hogy senki se zavarja őket. Csak egy szakácsnő és a kulcsár maradt a birtokon. Október 20-án hagyják el Koltót, majd Kolozsváron töltöttek két csodás napot, ahol fáklyás ünnepléssel köszöntötték őket. Nagyszalontai kitérővel érkeztek Pestre, ahol Jókaival közös társbérletben laktak.

Naplójukból, a levelezéseikből kiderül, hogy Júlia igazi társa volt Petőfinek a nagy változásokat ígérő napokban is.

Decemberben életet ad gyereküknek, Zoltánnak, akinek keresztszülei Arany János és Arany Jánosné.

A viharos időkben Aranyéknál lakik Nagyszalontán Júlia és Zoltán. Petőfi többször meglátogatja ott őket. Utoljára Tordán találkoznak, 1849. július 22-én. Utolsó levelét 29-én írja feleségének.

Felhasznált irodalom:
Kozma Dezső: Koltói ősz
Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése
Jókai Mór: Írói arcképek

Szabóné Dankó Erzsébet