Májusban mi mással is foglakozhatnánk, mint a költő szerelmeivel. Közismert, hogy Petőfi könnyen lobbant szerelemre, volt olyan év, hogy több leánynak is megkérte a kezét.

Hogy ki volt az első „szerelme”? A hétéves Petrovics Sándor sárszentlőrinci tartózkodása során találkozott egy kislánnyal, Hittig Amáliával, akit 15 évvel később újból megpillant, és ekkor írja a Gyerekkori barátnémhoz című verset.

Aszódi éveiről Úti jegyzetekben így emlékszik meg:

1. Itt kezdtem verseket csinálni – –

2. Itt voltam először szerelmes – –

3. Itt akartam először szinésszé lenni.”

1835 és 38 közötti aszódi tartózkodása idején többször is szerelembe esett. Először a lutheránus lelkész lánya Cancriny Emília volt a viszonzatlan szerelem célpontja. Egy hozzá írott köszöntő versikét a leány haláláig megőrizte, annak ellenére, hogy nem szerette a verseket.

Alig múlt 11 éves, amikor vándorszínészek léptek fel a kisvárosban. Egy fiatal színésznő igencsak megdobogtatta a kiskamasz szívét. Borcsa miatt ő is fel akart csapni színésznek, amiről tanára is tudomást szerzett. Értesítette az apját, aki nem szép szóval, hanem kegyetlen veréssel térítette el szándékától a fiát.

1839-ig váratott a következő szerelem. Ostffyasszonyfán egy földbirtokos 16 éves lányát, Tóth Rózát ostromolta. Orlai Petrich Somával vendégeskedett a földbirtokosnál, aki szintén tette a szépet a kislánynak, ettől Sándor igencsak féltékeny lett. Ez a szerelem is viszonzatlan maradt, a hatására keletkezett verseket pedig elégette.

1844-ben a Divatlap segédszerkesztője lett, ahol az első dolga az volt, hogy 3 hét szabadságot kért, hogy a szüleihez utazzon Dunavecsére. Az apjával szeretett volna kibékülni, ami meg is történt. Mivel szülei nem tudtak számára megfelelő szállást biztosítani a szemben lakó Nagy Pálnál kértek a fiúk számára egy szobát. Megtetszett neki a házigazda kékszemű, szőke lánya, Nagy Zsuzsika. Három hónapig időzött Dunavecsén, majd visszatért Pestre. Testvérével, Istvánnal elküldte Zsuzsikának a hozzá írott verseit, és egy gyűrűt. Ezeket Zsuzsika haláláig megőrizte, és férje a Nagykőrösi Református Gimnázium Könyvtárának adományozott.

1844 őszén barátai heccelésére megkéri Kappel Emília kezét, akit színházból, hangversenyről ismert. A szőke, kékszemű leány apja dúsgazdag pesti bankár volt, aki csak mosolygott a költő lelkesedésén. A lánykérésből természetesen nem lett esküvő. Emília később Lónyay Menyhért felesége lett.

Csapó Etelkét szintén 1844 őszén ismerte meg. Ő Vachott Sándorné Csapó Mária testvére volt. Máriáról mintázta Tündés Ilonát a János vitézben. Vachottékhoz bejáratos volt a költő, és mivel Etelke is itt lakott, néha találkoztak. Mondani sem kell, hogy ő is szőke, kékszemű lány volt. 1844 karácsonyát a baráti társaság Vachottéknál tölti, ekkor határozza el, hogy feleségül kéri Etelkét. Vachottné a Rajzok a múltból című írásában emlékszik vissza. 

Sajnos a fiatal lány január 7-én váratlanul meghalt. Haláláról, temetéséről az alábbiakat írja a testvére.

Petőfi január 20-ig megírja a Cipruslombok Etelke sírjáról című kötetét, mely márciusban jelent meg.

1845 áprilisában felvidéki körútra indul barátaival. Júniusban Losoncra érkeztek, ahol egy csinos zsidó lány Weisz Sáli (Rozália) láttán dobban meg a szíve.

Augusztusban Gödöllőn tartózkodott, ahol Mednyánszky Bertával ismerkedett meg. Néhány találkozó elég volt ahhoz, hogy a Szerelem gyöngyei című kötet összeálljon. Levélben kérte meg Berta kezét. Az apa válasza rövid volt: „Színésznek, poétának nem adom a lányom!”

Ismét hamar kiheverte a visszautasítást. Szeptemberben Borjádra utazott Sass István, egykori iskolatársának a meghívására. Istvánnak volt két lánytestvére Zsófia és Erzsike. Az ekkor már ismert költőt és vendéglátóit meghívták egy közeli faluba bálozni. Késő este, amikor vissza akartak menni Borjádra a házigazda – mivel lovai nem voltak otthon - négy ökröt fogott be a szekér elé. Sass Erzsikével ezen a szekéren választottak csillagot maguknak.

1846 szeptemberében ismerkedik meg Szendrey Júliával, későbbi feleségével. Erről egy külön írásban emlékezünk meg.

Azzal, hogy megismerte Júliát, még nem értek véget kalandjai. Szatmári körútjáról Pestre igyekezett. Debrecenben megpihent, és elment színházba. Meg is akadt a szeme a társulat szép primadonnáján, Prielle Kornélián. Ráadásul Júlia felől is kétségbeejtő híreket hallott, ezért hamarjában megkérte Kornélia kezét, aki igent mondott. Mivel különböző vallásúak voltak a házassághoz egyházi engedélyre volt szükség, ezért nem találtak papot, aki engedély nélkül össze adta volna őket.

A legenda szerint még volt egy futó kalandja az esküvő előtt Koltón, Varga (Pila) Anikóval. Hogy igaz volt-e vagy sem, ma már nehéz kideríteni, az viszont vitathatatlan, hogy Jókai Mór szép történetben állít emléket Pila Anikónak.

Felhasznált irodalom:
Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza (1896)
Jókai Mór: Útleírások

Szabóné Dankó Erzsébet