1844. február 20-án jött világra Lieb Mihály Leó, a munkácsi sótiszt, Lieb Mihály és Reök Cecília harmadik gyereke. 1848 decemberében Miskolcra költözött az időközben 7 tagúra bővült család, de innen a szabadságharc miatt egy mátrai kis faluba, Cserépváraljára menekítette az apa a családot.

A harcok elmúltával visszaköltöztek Miskolcra, de sajnos nem sokig maradhattak együtt, mert 1850-ben elhunyt az édesanyjuk, majd 1852-ben az édesapa is meghalt. Az öt testvért egymástól elszakítva a Reök család tagjai vették magukhoz. Mihály Békéscsabára Reök Istvánhoz került. Két testvérét Steiner Jakab és Reök Karolina vette magához, ezért Mihály is gyakran időzött a házaspár takaros kúriájában, ahol szeretettel fogadták. Egy tragikus rablótámadás következtében Karolina elhunyt, a férje pedig elköltözött a rossz emlékű kúriából, ezért Mihály visszakerült az agglegény nagybácsihoz, aki a 11 éves kisfiút Lang György asztalosmester mellé adja inasnak. Az itt eltöltött idő sok szenvedéssel és nélkülözéssel telt el. Felszabadulása után Aradon dolgozott, de nagyon megbetegedett és visszament a nagybátyjához, aki időközben megnősült és Gyulára költözött. A lábadozás idején unaloműzésként kezdte el lerajzolni Reök István rézkarcait. Amikor István meglátta a rajzokat, nagyon meglepődött. Még a végén festő leszel! – állapította meg.

Szamossy Elek vándorfestő a gyulai Harruchen-Wenckheim kastélyban alakított ki műtermet, ahová meghívta Mihályt is közös munkára. Bízatta, dicsérte a fiatalembert, aki visszaemlékezésében azt írta, hogy ekkor dőlt el a sorsa. 1863-ban az ő ajánlásával ment Pestre, ahol Ligeti Antal vette párfogásba. A bécsi, a müncheni és a düsseldorfi akadémián tanult. 1868-ban kapott engedélyt a névváltoztatásra, ekkortól használja a Munkácsy nevet.

1870-ben ismerkedett meg a báró De Marches házaspárral, akik Párizsba költözését követően segítik a fiatal festőt. A báró halála után elvette felségül özvegyét Cecilé-t, akinek segítségével alakította ki művészeti arculatát. Széleskörű társadalmi kapcsolatot építetek ki, fogadásokat, bálokat tartottak, ahol közéleti emberek, művészek és az arisztokrácia is képviseltette magát. Charles Sedelmeyer műkereskedő foglalkozott Munkácsy üzleti ügyeivel, adott neki tanácsokat.

1880-ban kezdett el dolgozni a Krisztus Pilátus előtt című művén. 1884-ben készült el a Golgota. A képhez sok vázlatot készített. A Keresztre feszített Krisztus című képhez nem talált megfelelő modellt, ezért magát feszíttette keresztre, és fényképeztette le. A két képet 1884 tavaszán mutatták be Párizsban, hatalmas sikerrel. A bemutatót Maupassant is megörökítette a Szépfiú című regényében, ahol Munkácsyt Markovits Károly néven ábrázolja.

A Krisztus Pilátus előtt című képet 1882-ben mutatták be Budapesten is, az alkotó részvételével. 80 ezren tekintették meg a kiállítást. Munkácsy tiszteletére koncertet adtak, ahol Liszt Ferenc 16. Magyar rapszódiáját a festőnek ajánlotta. Ekkor Munkácsra is ellátogattak, ahol hatalmas ünnepséggel fogatták a város szülöttét.

Tanulmány a Krisztus Pilátus előtt című képhez.

1886-ban különleges felkérést kapott Bécsből: a Kunsthistorisches Museum számára mennyezetképet készített A reneszánsz apoteózisa címmel.

1890-ig várt arra, hogy Magyarországról is kapjon megrendelést. Az épülő Országház számára kérték fel egy történelmi tárgyú kép elkészítésére. 1893-ban fejezte be a Honfoglalást, melyen a párizsi bemutató után a kritikák hatására sokat változtatott. Mikor Budapestre érkezett a monumentális kép, kicsomagoláskor rémülten látták, hogy a csomagoló papír sok helyen a festményhez ragadt. Javítás után végre a nagyközönség is megtekinthette. Steindl Imre építész nem találta megfelelőnek a képet, nem illett az általa tervezett belső terekbe, ezért nem helyezték el az Országház felsőházi termébe. Több mint 30 év után került csak az épületbe, de egy másik terembe.

1896-ban készült el a Trilógia 3. képe az Ecce Homo, melyet Budapesten is bemutattak a millenniumi ünnepségeken.

1897-ben Munkácsy idegei felmondták a szolgálatot, a tébolyodott festőt szanatóriumba szállították, ahonnan már nem jött ki. Fiatal korában szifiliszt kapott el, amit halála után nem sokkal tudtak csak gyógyítani.

1900. május 1-én hunyt el a festő, május 5-én szállították Budapestre a holttestét. A Műcsarnokban ravatalozták fel, és a Kerepesi temetőben temették el. Temetéséről a Vasárnapi Újság így számol be:
A mester hosszas és kínos szenvedései után most már megnyugodhatik. Porai a hazai földdel vegyülnek össze, azzal a földdel, melyből alkotásaihoz színt, erőt és lelkesedést merített. Emlékének nemzet adózik soha el nem múló kegyelettel”

Munkácsy kalandos életéről számtalan regény született:

Dallos Sándor: Aranyecset és A nap szerelmese

Harsányi Zsolt Ecce Homo

Nagyon olvasmányos a festő visszaemlékezései, mely emlékeim címmel jelent meg.

Felhasznált irodalom:
Malonyai Dezső: Munkácsy Mihály élete
Munkácsy Mihály: Emlékeim
Összeállította: Szabóné Dankó Erzsébet