Petőfi többször járt Szatmárban rövid élete során. Az első látogatásra 1846 augusztusában indult el Pestről Obernyik Károly társaságában.

Obernyik Kölcsey Kálmán nevelője volt Csekén. A költő halála után a családdal együtt pestre költözött, de a csekei birtokkal kapcsolatos ügyek intézése miatt gyakran megfordult a Tisza menti faluban. Eredetileg a Kolozsváron megtartott erdélyi országgyűlésre akartak utazni, de előtte szatmári barátaiknál időztek.

Az „ígéret földén” – ahogyan szűkebb hazánkat nevezte Petőfi sok új hatás érte. Ezt bizonyítja a 105 vers, melyet a történelmi Szatmár vármegye területén írt.
Megyénkben számos település őrzi Petőfi emlékét.

Cseke:
Kölcsey falujában többször is járt Petőfi. Először 1846-ban. Ekkor négy vers született itt: Borús, ködös őszi reggel..., Az én képzeletem, Ereszkedik le a felhő és a Ha szavaid megfontolom.
1847-ben a Kerényi Ferenchez írt Úti levelekben emlékszik vissza az egy évvel korábbi látogatására:
„Badalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán (tulajdonképen túl a Tiszán) Cseke, és csekei temetőben Kölcsey Ferenc. Tavaly ősszel egy pár hétig laktam itt s meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnemesebb szívek egyike hamvad. Halmánál nincs kőszobor, még csak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva; de nincs is rá szükség, mert az oda lépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes e táj; a városok, a nagy világ zaja nem hangzik idáig. A nagy férfi sírja körül csak a szellő rezgeti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek dongnak s távol az andalgó Tisza halkan mormogja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja.”

Nagyar:
Nagyarban a Luby család udvarházában vendégeskedett.
A falu szélén állt a híres Petőfi fa, melynek árnyékában gyakran időzött a költő, legalábbis a legenda szerint. Sokáig élt az is, hogy itt írta a Tisza című versét. Hogy mit jelentett a költőnek a Tisza, az Úti levelekből tudhatjuk meg:
„Badaló mellett, Bereg- és Szatmár-megye közt, jöttem át a Tiszán, a szép Tiszán. Úgy szeretem e folyót, talán azért, mert tetőtől talpig magyar: hazánkban születik és hazánkban hal meg, és épen az Alföldön vándorol keresztül, az én kedves Alföldemen.”
Az biztos, hogy a környezet ihlette a költeményt, hisz egykor valóban itt folyt a Kis-Túr a Tiszába, láthatóak a máramarosi bércek, látható egy falu templomtornya. Visszaemlékezések szerint sok malom volt a környéken, így azok zúgását is hallhatta. Az 1961 óta védett kocsányos tölgy 1995-ben egy villámcsapást követően megsemmisült, de a község a fa terméséből új csemetét nevelt, melyet az öreg fa mögé ültettek. Az utolsó terméséből a Kisújszállási Városvédő Egyesület nevelt utódot, melyet 1999-ben ültettek az anyafa környezetébe.

Fülpösdaróc:
Darócon Luby Zsigmondnál vendégeskedett. Petőfi fülpösdaróci tartózkodásáról Luby Zsigmond unokája, Luby Margit emlékezik meg írásában.

Tunyogmatolcs:
Bár a Falu végén kurta kocsma című versének helyszínéül három település is versenybe szállt (Fülpösdaróc, Tunyogmatolcs és Csenger), a kutatások egyértelműen azt állapítják meg, hogy Matolcson állta a kurta kocsma. Dienes András – aki kötetben gyűjtötte össze a Petőfi-legendákat az 1950-es években, még beszélt olyan emberrel, akinek a nagyapját küldte az uraság a kocsmába, hogy „ne zúgjanak olyan nagyon”. A visszaemlékezésekből / legendákból megtudhatjuk azt is, hogy hogyan nézhetett ki a kocsma, amit 1939 és 44 között bonthattak le.
Luby Margit, aki jó néhány legendának a nyomába eredt, többek között annak is, hogy a kocsma gerendájába Petőfi fokossal véste be a nevét. Mint írja, a 30-as években nagyítóval vizsgálta meg a gerendát, de nem talált rajta semmit sem. A fenti írásában tisztázza azt is, hogy mit is jelent a kurta kocsma.
Petőfi többek között járt még Géberjénben és Zajtán is.

Felhasznált irodalom:
Molnár József: Petőfi és baráti köre Szatmárban In.: Szabolcs-Szatmári Szemle, 1973. 1.sz.
Dienes András: A legendák Petőfije (1957)
Molnár Mátyás: Petőfi hagyományok Szatmárban In.: Csengeri krónika (1975)

Összeállította: Szabóné Dankó Erzsébet