Szendrey Júlia élete Petőfi eltűnése után is nagyon izgalmasan alakult. Tordán találkozott utoljára a férjével, 1849 július 22-én, még két levelet kapott tőle, aztán már csak a halálhíre érkezett. Júlia úgy gondolta, hogy Erdélyben marad, hátha itt rátalál a férje, akinek halálát nem hitte el.

Előbb Kolozsvárra utazott, majd apja hívására Erdődre tért haza. A gyereket itt hagyta, és Székelyudvarhelyre ment, remélve, hogy a férje nyomára bukkan. Erdődön nem sokáig bírta apja megjegyzéseit hallgatni: lám-lám, mi megmondtuk anyáddal, hogy ne menj hozzá, ezért 1850 áprilisában Pestre költözött.

Hitt abban, hogy férje él, és Törökországban kell keresnie, ezért Lichteinstein Ferenc herceghez fordult, hogy segítsen neki útlevélhez jutni. Az „úriember” megzsarolta őt, legyen a szeretője, költözzön vele Bécsbe, mert ellenkező esetben ellehetetleníti.

Gondjairól Vachott Sándornénak mesélt. Az ő Emlékiratiból megtudhatjuk, hogy mi vezette a 21 éves özvegyet ahhoz, hogy a gyászév letelte előtt újból férjhez menjen, megbotránkoztatva ezzel a közvéleményt. Nem volt senki sem, aki segítséget nyújtott volna az egyedül maradt nőnek, pletykákat kezdtek el terjeszteni róla, kétségbeejtő helyzetbe került. Ekkor javasolja neki Petőfi egykori barátja, Horvát Árpád, hogy menjen férjhez.
„Menhely vagy az öngyilkosság, — e kettő között kellett választanom —, s mert Sándor fia miatt élni ha lehetséges, kötelességemnek tartom, s nevéhez méltóbbnak tetszék a férjhezmenetel, mintha az elutasított tolakodók jó hírnevemtől megfosztanak, Horvát Árpád ajánlatát elfogadtam s neje levék.”

1850 július 21-én házasodtak össze. Végső otthonukat a Hársfa utcában alakították ki. Hogy hogyan nézett ki a lakásuk Attila fiúk jóvoltából tudjuk, ugyanis részletes rajzot készített róla. Ebből kiderül, hogy a lakásban Szendrey Júliának külön dolgozószobája volt, külön íróasztallal és könyvszekrénnyel, valamint az, ami szintén ritkaságnak számított eben a korban, hogy a gyerekeknek külön gyerekszoba volt kialakítva. A fiúk büszkék voltak arra, hogy anyjuk publikáló szerző és édesanya is.

Különleges kordokumentum az a folyóirat, amelyet a gyerekek készítettek Tarka Művek címmel, melyből 7 lapszám jelent meg. Az első szám 1865 karácsonyán a szülőknek szánt ajándékként jelent meg, a 2. pedig édesanyjuk születésnapjára. Az ekkor 10 és 14 éves gyerekek munkájából kiderül, hogy a család életében az írás központi szerepet játszik. Az újság képeket nem, de nagyon változatos írásokat tartalmazott: versek, naplóbejegyzések, mesék és fiktív párbeszédek.

Szendrey Júlia jóval Petőfi halála után kezdte el publikálni a verseit. Életében 23 verse jelent meg, a legelső a Három rózsabimbó, mely az anyai szeretetről szól. 1856-ban jelent meg az Andersen fordítása.

Horvát Árpáddal a házasságuk kezdetben inspiráló volt, de fokozatosan megromlott a kapcsolatuk. A férj sajnos úgy gondolta, hogy az „asszonynak nincs más kötelessége, mint a férj kéjvágyát kielégíteni”. Mikor megtalálta férje pornográf gyűjteményét, elhatározta, hogy külön költözik. Ekkor már méhnyakrákkal küzdött, állapota romlott, de a férje nem volt rá tekintettel.

1867-ben költözött el lányával, Ilonkával, a fiúk az apjuknál maradtak. Halála előtt titkárának, Tóth Józsefnek diktálta le utolsó gondolatait, és bízta rá hagyatékát.

1868 szeptember 6-án hunyt el 39 évesen, szeptember 8-án temették el, napra pontosan 21 évvel, a Petőfivel kötött házasságának napján. Temetésére sem a férje, sem a fiai nem mentek el.

Hogyan alakult a gyerekei élete?
Zoltán a 22 születésnapja előtt tüdővészben halt meg, 1870-ban.
Attila szintén 22 évesen halt meg, tüdővészben, 1873-ban.
Árpád sokoldalú ember volt. Elismert orvos lett, de Puskás Tivadarral részt vett Budapest telefonhálózatának kialakításában is. Első felesége egyetlen gyermekük születése után tüdővészben hunyt el, amit a férj csak morfium segítségével tudott feldolgozni. Újra megnősült, de káros szenvedélyéről már nem tudott lemondani, 31 évesen 1887-ben öngyilkos lett.
Viola csecsemőkorában hunyt el, 1857-ben.
Ilona lányuk érte meg egyedül az időskort. 1944-ben emigrált a családjával, Salzburgban halt meg 1945-ben. Egyetlen élő leszármazottja Németországban él, de már nem beszél magyarul.

Felhasznált irodalom:
„Naponként árvább” : Szendrey Júlia naplója (2015)
mindennapoktortenete.blog.hu, fidelio.hu, mult-kor.hu, hvg.hu

Összeállította: Szabóné Dankó Erzsébet