1173 augusztus 9-én tették le a híres pisai ferdetorony alapkövét. Az alapkőletétel időszakában Pisa városa a térség egyik legjelentősebb városállama volt. A már meglévő katedrális és keresztelőkápolna mellé a hívek és a városi tanács adományaiból kezdték meg az építkezést, mely három ütemben történt.

Az első időszak 1185-ig tartott. Az alapozás és az első három szint épült meg kőből és carrarai márványból. A statikai problémák már ebben az időszakban megmutatkoztak. A 3. emelet befejezése után a torony dél – délkelet irányba megdőlt. Az építést leállították, és csaknem 100 év múlva folytatták. Ekkorra az ingoványos talaj egy kicsit megszilárdult, így újabb négy szintet tudtak felépíteni. A dőlést úgy próbálták meg korrigálni, hogy a dőlés oldalán magasabbra, az ellenkező oldalon alacsonyabbra építették az egyes szinteket. Ezért, ha sikerülne a dőlést kiegyenesíteni, akkor az ellenkező oldalról lenne ferde.

1284-ben újból félbeszakadtak a munkálatok, és csak 1360-ban folytatódtak. A 3. építési szakaszban 1372-ben készült el a 8. emelet és a torony. A harangtorony 7 harangnak ad helyet, melyek a zenei skála különböző hangjain szólalnak meg, és összesen kb. 10 tonnát nyomnak.

A torony elkészítésének idején 1,4 méterrel tért el a függőlegestől, ma ez 3,9 méter. A magassága az egyik oldalon 56,7 m, a másikon 55,86 m. 294 lépcsőfok vezet az egyik oldalon a felső szintjére, a másikon 296.

Sokan azt tanultuk fizika órán, hogy Gallilei különböző súlyú golyókat dobott le a toronyból, hogy bizonyítsa, hogy az esési sebesség nem a tömegtől függ. Ma már ezt a történetet legendának tekintjük.

Négy pusztító földrengést élt túl a torony, ami minden logikai törvénynek ellent mond. Szakemberek megállapították, hogy a földrengésekkel szembeni ellenállást annak a talajnak köszönheti, ami a dőlést okozza.

Az évszázadok folyamán többször próbálták „kiegyenesíteni” a tornyot. 1838-ban úgy gondolta egy meggondolatlan mérnök, hogy a délkeleti alapot kiássa, akkor sikerül valamelyest visszahúzni. Sajnos a torony ismét jelentősen megdőlt. Mussolini idejében betonozással próbálták stabilizálni, de eredménytelenül.

A 60-as években egy nemzetközi csapat állt össze, hogy megoldást keressenek a stabilizálásra. 20 évnyi közös gondolkodás, számítások elvégzése után 1990 januárjában lezárták a tornyot és elkezdődtek a munkálatok. A harangokat elszállították, erős acélsodronnyal biztosították az építményt, a talapzat alatt súlyokat helyeztek el, ezzel megállították a dőlést. Az épület 2001 decemberétől látogatható újra.
Egy 2018-as mérés megállapította, hogy néhány centiméterrel csökkent a dőlés, és úgy számolnak, hogy még 300 évig stabil marad.

Forrás: cultura.hu; wikipedia.org; mult-kor.hu; sopronmedia.hu
Összeállította: Szabóné Dankó Erzsébet