Kosztka Mihály Tivadar 170 éve, 1853. július 5-én született Kisszebenben. Életében nem sok elismerés érte a magányos művészt, aki felnőtt korában kezdett festeni. Néhány érdekesség róla:

1. A Csontváry művésznevet a lengyel nemesi családnév fordításával alkotta. (kost = csont)

2. Édesapja gyógyszerész volt, aki hivatása mellett egyéb feladatokat is ellátott a településen, rendőrkapitányi és postai feladatokat is. Pirotechnikai kísérlettekkel is foglalkozott. 1863-ban a kisvárosban tűzvész ütött ki, amelynek egyik áldozata Kosztka Bella volt, a hat testvér egyike.

3. Tiszalökön kezdett a család új életet, ahol 1871 és 1873 között Tivadar mint gyógyszerész-gyakornok tevékenykedik. A korabeli oktatási rend szerint ugyanis az egyetemi felvételi előtt gyógyszertári gyakorlatot kellett teljesíteni. A Tiszalökön töltött évekről a Művészettörténeti Értesítő 1980. 3-4. számában Lakatos József írt tanulmányt.

4. Már okleveles gyógyszerészként az egyetem jogi fakultására is beiratkozott, ahol a közigazgatás keltette fel az érdeklődősét.

5. 41 éves korában kezdett el festeni, 1894-ben Münchenben Hollósy Simon tanítványa volt.

6. Csontvári nem sorolható egyetlen korabeli művészeti irányzathoz sem, önmagát „napút festőként” jellemzi. Ez a kifejezés arra utal, hogy képein nagy hangsúlyt fektet a napszakok színvilágának bemutatására. Csontváry arra törekedett, hogy bebizonyítsa: a levegő és a fény sziporkázó játéka a vásznon is festői tüneményt eredményez.

7. Több kutató azt feltételezi, hogy a csodálatosabbnál csodálatosabb képek nem személyes élmény hatására készültek, hanem képeslapok alapján. Csontváry tehetős ember volt, anyagilag tudta fedezni az utazásait a patikájának bérbeadásából.

8. Talán a leghíresebb képe a Magányos cédrus, melynek címét az utókor adta a festménynek. Csontváry katalógusában Egy cédrusfa Libanonból címen szerepel.

9. Magyarországon inkább gúnyban és értetlenségben volt része. Ehhez nagyban hozzájárult különcsége is: nem evett csak gyümölcsöt és zöldséget, nem fogyasztott szeszes italt, nem dohányzott. Az európai kritikusok inkább elismerték. Budapesten három kiállítása volt. Az első 1905-ben, melyről a Pesti Hírlap is beszámolt.

10. Csontváry 1919. június 21-én hunyt el a Szent János kórházban. Mivel ekkor már teljesen elszegényedett, ezért éhen halt. Az óbudai temetőben temették el, de mivel 1953-ban nem váltották meg a sírhelyét, ezért hamvait egy közös sírban helyezték el. Hamvait 1964.ben exhumálták, majd 1966-ban a Fiumei úti sírkert Művészparcellájában helyezték örök nyugalomra.

11. A Csontváry képeket az örökösök – mivel jó minőségű vászonra készültek – kocsiponyvaként akarták értékesíteni, de egy fiatal építész, Gerlóczy Gedeon felvásárolta azokat. Anna nevű nővérétől az elégetésre szánt kéziratokat is megszerezte, valamint a patikája padlásán talált képeket is. Tulajdonképpen ez lett a Pécsi Múzeum alapja.

12. Csontváry életéről több tévéjáték és film készült. 1980-ban Huszárik Zoltán készített filmdrámát a festőről, melyben a címszerepet Latinovits Zoltán játszotta volna, de halála miatt Ichak Finci bolgár színész bújhatott Csontváry szerepébe.

Végül Picasso gondolata Csontváryról
1948-ban Párizsban nyílt kiállítása, melyet Picasso is megtekintett. Bezárkózott egy órára a képekkel, és amikor kijött, csak ennyit mondott: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt századunknak.”

Felhasznált irodalom:
Csontváry Kosztka Tivadar: Önéletrajz (1982)
Csontváry-emlékkönyv (1976)
Összeállította: Szabóné Dankó Erzsébet