Az érettségi kalandos történetű könyv, mely még nálunk nem találta meg az olvasóját. Kabdebó Tamás az 1956-os forradalom leverése után emigrált, ezért ez a könyve 1971-ben jelent meg először Rómában. 400 példányban adták ki, melyből egy példányt valaki becsempészett az országba. Legépelték, és a gépelt példányt olvasták többen, köztük Karinthy Ferenc is.

A könyv keletkezési körülményei sem hétköznapiak. Kabdebó Tamás az ÁVO börtönébe került. A bűne az volt, hogy 1955-ben el akart menni Varsóba a Világ Ifjúsági Találkozóra, hisz úgy gondolta, hogy fiatal is sportoló is: ott a helye. Útlevél nélkül szállt fel a vonatra, amit a határőrök nem díjaztak. A börtönben WC papírra kezdte el írni a naplóját, az íróeszköz a cella takarítására szolgáló seprű egy cirokja volt. (Hogy a „tinta” mi volt – elképzelni sem tudom!) A WC papírra íródott kéziratot azóta bőrkötésben őrzik.

Különös nyelvezete van a regénynek, melyben a börtönélet mindennapjai, a vallatások kegyetlensége is felvillan. De sajátos humorának köszönhetően nem szomorú a regény.