Az országban egyedülálló, hogy nem szoborral, vagy egyéb köztéri képzőművészeti alkotással emlékeztek meg valamely nevezetes eseményről, hanem iskolát alapítottak. 

Az első háború egyik legendás alakulata, az 5., vagyis szatmári gyalogezred túlélői, illetve az elesettek hozzátartozói úgy gondolták, hogy a hősök emléke előtt akkor tisztelegnének méltóképpen, ha példájukat a gyermekek elméjében, szívébe helyeznék.

Máig egyedülálló módon iskola alapítását határozták el. Két évig gyűltek az adományok, s aztán 1936. szeptember 13-án, Hóman Bálint kultuszminiszter, kiváló történész személyes megbízottjának jelenlétében, nagy ünnepség keretében adták át a Hősök Emlékiskoláját. Ott voltak az életbenmaradt alapítók is, az 5. gyalogezred még élő tagjai. Az első tanító Borbás János lett, aki az ezred tartalékos hadnagya volt, s akinek a sírja még fellelhető a Kegyeleti Parkban. Az egy tantermes, sok ablakos épület, a Hősök terei Általános Iskola tornaszobája, majd pedig a „pártok háza” volt. A Mátészalkai Művészetbarát Egyesület és a Száz Család Mozgalom gondoskodott az épület felújításáról, és kezdeményezte, hogy a pártok adják vissza az épületet a gyerekeknek. Falán a fekete márványtáblán ez olvasható: „Gyermek! – Valahányszor e ház küszöbét átléped, – gondolj büszkeséggel a hősökre, kik életüket áldozták a hazáért.”

Megőrzése, értékének felmutatása a település érdeke.