1798. július 31-én született Rohodon, gyermekkorát viszont Mátészalkán töltötte, mivel apja itt volt református lelkész, 1801től 1811-ig. Egy ideig teológus volt Debrecenben, 1815-től vándorszínésznek állt.
Már 1819-ben felvigyázó Kilényi Dávid társulatánál. 1823-ban meghívást kapott Kolozsvárra, onnan 1827-ben tért vissza. 1829–1835 között a kassai társulat tagja, 1833-tól igazgatója volt. 1835-ben a Fáy és Döbrentey vezette budai társulathoz szerződött. 1837-től a Pesti Magyar, majd a Nemzeti Színház alapító tagja.
1843–1856 között rendezett is. Rendezőként elsősorban vígjátékokat és népszínműveket állított színpadra. 1840–1849-ben és 1852-től a drámabíráló bizottság tagja volt.
1848. március 15-én a legendás Bánk bán előadáson Tiborc szerepében lépett színre.
Pályáját hősszerelmesként kezdte, majd hangja csökkenésével az 1830-as évektől mindinkább a kedélyes apa szerepkörére váltott át. Ebben a műfajban a főváros legkedveltebb színésze lett. Megjelenésének méltósága, kiváló mimikája, sugárzó derűje minden idősebb szerepre alkalmassá tette.
Utolsó fellépése 1957. márc. 9-én volt. 1858. december 13-án halt meg Budapesten. Petőfi Sándor „A Tintásüveg" című versében említi Szentpétery személyét.
