Elemi iskoláit szülõföldjén Mátészalkán, a gimnázium 8 osztályát Hajdúböszörményben, a teológiát a budapesti Teológiai Akadémián végezte. Budai gimnáziumi hitoktató, majd paksi lelkipásztor, volt.
Egy éves tanulmányúton Svájcban járt. 1929-ben szerezte meg az államtudományi doktorátust.
1931. május 21-én választották lelkésszé Mátészalkán, édesapja a nagytekintélyű Kincses István utódjául. 1934-ben a nagykárolyi egyházmegye aljegyzője, 1938-ban tanácsbírája, 1939-benzsinati pótképviselő és 1952-ben a nyírségi egyházmegye tanácsbírája lett.
1956-ban a forradalom mátészalkai résztvevői a parókiához vonultak. Kérték, hogy Kincses nagytiszteletű úr szóljon hozzájuk. A lázas betegségtől szenvedő, ágyban fekvő lelkész az ablakhoz ment és megáldotta az öntudatára ébredő, bátorságot tanúsító tömeget.
A szabadságharc bukása utáni békepap esperese feljelentette, melynek eredményeképpen vizsgálat mellőzése nélkül fegyelmi eljárás indult ellene, s két évre felfüggesztették állásából. Ezután elhelyezték Bucsára. Itt szolgált nyugdíjba vonulásáig, s a halál is itt érte.
Forrás: Mécsvilág. 2012. június
A képekért köszönet a Kincses családnak és Nagy György lelkipásztornak.
