1931-ben született Mátészalkán, iparos családban. Középiskoláit Debrecenben végezete, majd a budapesti Műszaki Egyetemen kezdte meg a felsőfokú tanulmányait, de ezt otthagyva a debreceni KLTE- n történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.

Már egyetemi évei alatt a Néprajzi Intézetben dolgozott, tudományos munkát végzett.

Nyíregyházán a megyei könyvtárban volt könyvtáros, később 1954-1956-os években igazgatóhelyettes. Részt vett az 1956-os forradalomban.

Rövid ideig a miskolci megyei könyvtár alkalmazottja volt, majd a kocsordi általános iskolában tanított.

1959-től volt a mátészalkai járási könyvtár igazgatója 1963-ig. Ez idő alatt épült ki a megyei könyvtárhálózat, mely az ő érdeme is. 1963 és 1974 között a mátészalkai Baross László Mezőgazdasági Technikum tanára volt. A Szatmári Múzeum alapító igazgatója 1974 június 1-től 1992. december 31.-ig, nyugdíjazásáig.

Munkájának is köszönhetően 1975-ben a nagyközönség számára megnyílt a múzeum. 1981-ben megnyílt a híres szekérgyűjtemény. 1972-ben szerzett doktori címet. Több országos tudományos konferenciát szervezett. Megszerezte Luby Margit kéziratos anyagát, melyet sajtó alá rendezett (Luby Margit: Olyan világ volt...).

Néprajzi munkássága a szatmári emberről, a szatmári tájról, elsősorban az Ecsedi-lápról szól.

Munkásságát Kiváló Népművelő (1980), Zalka-Máté díjjal (1982) valamint Pro Urbe díjjal (1999) ismerték el.

2002-ben halt meg, hamvai a mátészalkai temetőben nyugszanak.