NemereNemere István 1944. november 8-án született Pécsett. Szülei Veszprém és Somogy megyei falvakban éltek és apja ott vállalt körzeti orvosi munkát, anyja pedig a háztartást vezette.

Eredeti családneve Niedermayer. Az iskolát nem szerette és szenvedéssel élte meg azt az időszakot. Nehezen viselte a tanintézet rendszerét és a tanórák többségét. Csupán az irodalom- és földrajzórákat kedvelte. Már tizenévesen alkotott olyan írásokat, amik felkeltették tanárai figyelmét.

A középiskolát a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végezte, de itt is nehézségei voltak a tantárgyak többségével. Rossz magaviselete miatt az iskola nem javasolta, hogy tovább tanuljon, így filmrendezői ambícióit kénytelen volt elvetni. A gimnáziumi évek alatt sajátította el az eszperantó nyelvet. Nem vették fel a felsőoktatásba, ezért 19 éves kora óta dolgozik.

Élete során volt gépgyári segédmunkás, könyvesbolti eladó, katona, földmérő, dolgozott egy nagy kórház proszektúráján boncsegédként, vezetett politikai beszélgetős műsort egy kábeltévén, volt könyvtáros, biztosítási ügynök, mentőápoló, diplomáciai tolmács, gépkocsivezető, szerkesztő és sajtótitkár. 1980 óta szabadúszó, munkaerkölcs szempontjából ezt az életformát tartja a legmagasabbra. 1966-ban feleségül vette korábban megismert lengyel barátnőjét. 1967-ben megszületett lánya, Kinga.

Öt és fél évig dolgozott a toruńi Kopernikusz Egyetem könyvtárában. Munkája mellett diplomáciai tolmácsként is dolgozott és megismerkedett az angol, német, francia, olasz, spanyol, orosz, szlovák és ukrán nyelv alapjaival. Gyakran tartott előadásokat Magyarországról a lengyel érdeklődőknek.

Házassága válással végződött. Három évig albérletben lakott. Ekkor készítette első fordításait és novelláit, amiket Magyarországra küldött és magyar újságokban publikált. 1970-ben megpróbált nyugatra disszidálni, de a varsói repülőtéren feltartóztatták. 1972-ben titokban írt egy könyvet arról, hogy Gagarin igazából nem járt az űrben, csak egy politikai propagandafogás volt, erre a lengyel politikai titkosrendőrség az albérletében házkutatást tartott, 4000 oldalnyi magyar nyelvű kéziratot elkobozta. Kelet-Berlinen át jött vissza Magyarországra, ahol a rendszerváltásig megfigyelték, de szabadon utazhatott és a könyvei is megjelenhettek.

1974-ben, 30 éves korában jelent meg első regénye, egy krimi (A rémület irányítószáma), és 1981 óta nem telt el úgy év, hogy ne jelent volna meg több könyve. Rendkívül termékeny író, 2012-ig közel 600 könyve jelent meg magyar nyelven, ez egyébként magyar rekord. Műveinek eladási példányszámai megközelítették a tizenegymilliót.

Főleg sci-fi könyvei és a paranormális jelenségekkel foglalkozó művei tették ismertté, de több más műfajban is publikál. Számos nyelven adták ki műveit, köztük perzsa és eszperantó nyelven is.

Az 1990-es években kétszer egymás után megválasztották a Nemzetközi PEN Club eszperantó csoportja elnökének, aminek alapján a Svéd Akadémiánál javaslatot tehet valakinek irodalmi Nobel-díjra való jelölésére. A Magyar Írószövetségbe viszont nem vették fel.

Bevallása szerint tartózkodik az élvezeti szerektől és munkamániás. Két unokája van. Megrögzött optimista és a politikát kerülő ember. 29 évig élt Esztergomban egy dombon, Budapesten vagy Pest megyében soha, mindig vidékinek tartotta magát. Most egy erdős tanyán él az Alföldön.

Díjai:
• 1982 A "Legjobb Európai Science-Fiction Író" cím - Európai Science-fiction Szövetség
• 1983 Az Év Könyve Jutalom - Svájc
• 1985 Az Év Könyve Jutalom - Olaszország

Álnevei közül néhány:
• Vanessa Wilmon
• Oscar Welden
• T. Moward
• Stefan Niemayer
• Pjotr Sztyepanovics Alihanov
• Melissa Moretti
• Henry Hamilton

Ajánló

  semmitteves

Keresés