malamudBernard Malamud a második világháború után feltűnt új amerikai írónemzedék egyik legtehetségesebb tagja. 1914. április 26-án született Brooklynban. Szülei orosz emigránsok, akik a cári pogromok elöl menekültek az új „ígéret Földjére".

Malamud New Yorkban végezte iskoláit, majd a Columbia-egyetemen szerzett bölcsészdiplomát. Viszonylag későn kezdett publikálni, de gyorsan kivívta az olvasók és a kritikusok elismerését. Csehov, Joyce, és Hemingway gyakorolták rá a legnagyobb hatást. Hősei zsidó kisemberek, akik az önmaguk felszabadításáért vívott harcban legnagyobb ellenségükként önmagukkal állnak szemben.1952-ben jelent meg első regénye: Az őstehetség. Már az érett író kezére vall 1957-ben megjelent második regénye, A segéd. Mint Malamud valamennyi műve, ez is zsidó környezetben játszódik. Regényeinek „hősei" mind kisemberek. A nagyvárosi szegénynegyed kis szabócskái, cipészei, szatócsai. Ez az ő világa, és ezt ismeri, éli az életüket. Malamud első, és talán egyetlen témája a szenvedés, hogy az ember mit képes elviselni.

Ebben a témában íródott az 1958-as novellás kötete : A varázshordó. Tizenhárom darabja, egy sajátos emberi-írói világ megannyi remekbe formált miniatűrje. A varázshordó darabjainak ihletője: Csehov. Az elbeszélések középpontjában mindig egy-egy önmagában jelentéktelennek tűnő esemény áll, amely azonban egy zárt, öntörvényű világ katasztrófájának mozzanata. Megmosolyogtató, megkönnyeztető, figurák csetlenek-botlanak következő novellás köteteinek lapjain is. 1963-ban az Elsők az idióták; és 1973-ban Rembrandt kalapja.

Új élet című regénye 1965-ben jelent meg. Ennek a regénynek a hőse is új életet keres, ha nem is tudja voltaképpen, milyen az az új élet, melyre vágyik, s még kevésbé, hogy hogyan is lehetne megvalósítani. A regény főszereplője, Levin, aki egy kisvárosi főiskolára kerül tanárnak, folytatja a kétbalkezes Malamud-figurák sorát. Megváltó-ábrándjai, reformelképzelései természetesen sorra csődöt mondanak, szerelmi idillje is csak azért nem tragikus, mert szánalmasan groteszk. Malamud írói pályáján a legjelentősebb mérföldkő az 1966-os esztendő volt. Ötvenéves is elmúlt, mire addigi műveiből, tapasztalataiból kikristályosította azt a művet, amely egymagában is elegendő lett volna arra, hogy beírja nevét az irodalomtörténetbe.

A mesterembert 1967-ben az egyik legrangosabb amerikai irodalmi díj, a National Book Award regénykategóriájának nagydíjával tüntették ki, valamint elnyerte a Pulitzer díjat is. Se szeri, se száma nem volt a lelkesedő kritikáknak.

A kritika nem tévedett Malamud ebben a művében rálelt a Nagy Témára. A kisszerű hősökével azonos anyagból megalkotta Jakov Bok halhatatlan figuráját. Bok szakasztott olyan kisember, mint a Malamud-életmű. New York-i szatócsai, cipészei. Éppúgy csetlik-botlik a maga kis világában, éppolyan naivan és ártatlanul kerül ki a világba, mint elődei. Csakhogy az ő számára a vallás, az elvont hit már nem vigasztalás, nem támasz és nem menedék. Jakov Boknál a zsidóság nem meggyőződés, hanem állapot. Ezt az állapotot kénytelen elfogadni, de teste-lelke tiltakozik a ráerőszakolt korlátok ellen. A vérvád ellen tiltakozó Ember típusa születik meg A mesterember lapjain. Az út, amelyet a szegény kis zsidó mesterember megtesz, a végletessé fokozott emberi szenvedés útja, ezúttal nem a sors tétlenül belenyugvó vállalásáig vezet - hanem a tudatos forradalmárságig. Jakov Bokról lefoszlik minden, amit születése, származása, a politikai-társadalmi rendszer, a szegénység rakott rá. Az ember marad csak, akiről kiderül, hogy esendő, csetlő-botló, szánandó lényének kemény magva van, amelyet sem a fizikai, sem a lelki gyötrelem nem törhet meg. Tökéletesen azonosul a mesteremberrel, ezért lesz tökéletesen hiteles, ezért szól minden szó mélységesen meggyőzően.

1986. március 18-án, New York-ban érte halála. 

2017. 04. 22.

Ajánló

  semmitteves

Keresés