"Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak,
 Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé;
 Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem
 Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség."

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel és 1989 januárjában szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta rendre évente ünneplik meg ezt a napot, mely alkalmat ad arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

A Himnusz kézirata egy nagyobb kéziratcsomag része, amelybe folyamatosan kerültek bele a versek. A kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltűnt és több mint százéves lappangás után, 1946-ban
került az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába. A mű két lapon található, a kézirat égésszerű sérüléseit tintamarás okozta.

„Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból”  Kölcsey Ferenc verse, mely egyben Magyarország nemzeti himnusza. Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a 90. Zsoltár (Tebenned bíztunk, elejétől fogva) volt.

A Himnusz a költő legnagyobb hatású verse, 1823-ban írta szatmárcsekei magányában.